„Vadon zajong az élet működése,
Erőlködik, és küzd a sokaság,
Egymást törik hullámi, mások buktán
Emelkedik, ki a felszínre hág...”
/Madách Imre/
A kezdet...
...Hana ősanyjának hordája békésen pihent a szavannán, a fák lombjainak hűs árnyékában. Déli forróság lebegtette a horizontot. Minden nyugodtnak és biztonságosnak látszott.
Senki sem érzékelte a veszélyt, amely a magas fűben meglapulva leste őket egy
ideje. A tigris két napja nem evett, éhes volt de ösztönei türelemre intették,
nem hibázhat, hisz kölykei várják már az élelmet. Mozdulatlanul lapulva
szemeivel kereste a gyengét a csapatban. A felnőtt egyedek túl gyorsak, hogy
biztonsággal elejtse őket. Észrevett egy kisebb példányt, aki elkalandozott a csapattól
és elérhető közelségbe került hozzá. Nagyon fiatal, de jól táplált egyed. A macska óvatosan közelebb lopózott zsákmányához, már csak pár ugrás választotta el tőle...
... ÓHanának, hirtelen veszélyérzete támadt, felkapta a fejét és
idegesen körbenézett. Ideges mozdulatára a horda azonnal reagált, mindenki a fák lombjának fedezékébe igyekezett. ÓHana ősanyja is elindult ösztöneitől vezérelve a biztonságos menedék felé, de hirtelen megtorpant és utódját kezdte keresni. Akkor látta meg a nagymacskát. Tétovázott aztán észre vette, hogy az utóda a kiszemelt zsákmány. Valami megváltozott, már nem a menedék volt a cél, hanem gyermeke megmentése. Felkapott a földről egy követ és a ragadozó felé dobta, majd egy vastagabb faágat felemelve elindult a tigris felé, közben fenyegetően morgott, vicsorgott. A gyermek is észrevette már a veszélyt, s anyja felé kezdett szaladni. A tigris megzavarodott, eddig soha nem tapasztalt ilyet, még soha nem támadt rá a zsákmánya, félni kezdett, de az éhsége hajtotta előre. A horda tagjai látva ÓHana tettét elhagyták menedéküket, és a földről ágakat, követ ragadva, fenyegetően a macska felé kezdtek araszolni, a gyermek a horda tagjainak gyűrűjében volt, a csapat egyként óvta már az utódot.
...Valami véglegesen megváltozott. Felülemelkedett az egyén saját érdekén, és a közösségvállalás lépett a helyébe. Az ember elindult a szocializáció útján...
...és a folytatás egy nagyszerű TUDÓS-FILOZÓFUS tollából...
„ ...azon az éjszakán Hunu boldog volt; minden a kívánsága szerint alakult: sikerült elejtenie egy fiatal, zsenge, de már jó húsban lévő őzbakot, pattintott kövakő baltájával feldarabolta, és lassan megsütötte a tűzön. Asszonya, Hana is annyit evett, hogy már egy falattal sem kívánt többet. Ezután szeretkeztek. Majd hana bement a barlangba, ő meg kint maradt és gondolkodott. Nagyon meleg volt, és nem jött álom a szemére. Végignyúlt a füvön, s nézegetni kezdte a csillagos eget. Augusztusi éjszaka volt, a hold sem világított. Fényes pontocskák ezrei ragyogtak a feje fölött. "Vajon mik ezek a tüzek?" – tette fel magának a kérdést Hunu. "Ugyan ki gyújtotta meg őket ott fenn az égen? Egy hatalmas Óriás? Egy isten?" Valahogy így születik meg egyszerre a vallás és a tudomány, az ismeretlentől való félelem és a tudásszomj, tehát a filozófia.”
LUCIANO de CRESCENZO
Erőlködik, és küzd a sokaság,
Egymást törik hullámi, mások buktán
Emelkedik, ki a felszínre hág...”
/Madách Imre/
A kezdet...
...Hana ősanyjának hordája békésen pihent a szavannán, a fák lombjainak hűs árnyékában. Déli forróság lebegtette a horizontot. Minden nyugodtnak és biztonságosnak látszott.
Senki sem érzékelte a veszélyt, amely a magas fűben meglapulva leste őket egy
ideje. A tigris két napja nem evett, éhes volt de ösztönei türelemre intették,
nem hibázhat, hisz kölykei várják már az élelmet. Mozdulatlanul lapulva
szemeivel kereste a gyengét a csapatban. A felnőtt egyedek túl gyorsak, hogy
biztonsággal elejtse őket. Észrevett egy kisebb példányt, aki elkalandozott a csapattól
és elérhető közelségbe került hozzá. Nagyon fiatal, de jól táplált egyed. A macska óvatosan közelebb lopózott zsákmányához, már csak pár ugrás választotta el tőle...
... ÓHanának, hirtelen veszélyérzete támadt, felkapta a fejét és
idegesen körbenézett. Ideges mozdulatára a horda azonnal reagált, mindenki a fák lombjának fedezékébe igyekezett. ÓHana ősanyja is elindult ösztöneitől vezérelve a biztonságos menedék felé, de hirtelen megtorpant és utódját kezdte keresni. Akkor látta meg a nagymacskát. Tétovázott aztán észre vette, hogy az utóda a kiszemelt zsákmány. Valami megváltozott, már nem a menedék volt a cél, hanem gyermeke megmentése. Felkapott a földről egy követ és a ragadozó felé dobta, majd egy vastagabb faágat felemelve elindult a tigris felé, közben fenyegetően morgott, vicsorgott. A gyermek is észrevette már a veszélyt, s anyja felé kezdett szaladni. A tigris megzavarodott, eddig soha nem tapasztalt ilyet, még soha nem támadt rá a zsákmánya, félni kezdett, de az éhsége hajtotta előre. A horda tagjai látva ÓHana tettét elhagyták menedéküket, és a földről ágakat, követ ragadva, fenyegetően a macska felé kezdtek araszolni, a gyermek a horda tagjainak gyűrűjében volt, a csapat egyként óvta már az utódot.
...Valami véglegesen megváltozott. Felülemelkedett az egyén saját érdekén, és a közösségvállalás lépett a helyébe. Az ember elindult a szocializáció útján...
...és a folytatás egy nagyszerű TUDÓS-FILOZÓFUS tollából...
„ ...azon az éjszakán Hunu boldog volt; minden a kívánsága szerint alakult: sikerült elejtenie egy fiatal, zsenge, de már jó húsban lévő őzbakot, pattintott kövakő baltájával feldarabolta, és lassan megsütötte a tűzön. Asszonya, Hana is annyit evett, hogy már egy falattal sem kívánt többet. Ezután szeretkeztek. Majd hana bement a barlangba, ő meg kint maradt és gondolkodott. Nagyon meleg volt, és nem jött álom a szemére. Végignyúlt a füvön, s nézegetni kezdte a csillagos eget. Augusztusi éjszaka volt, a hold sem világított. Fényes pontocskák ezrei ragyogtak a feje fölött. "Vajon mik ezek a tüzek?" – tette fel magának a kérdést Hunu. "Ugyan ki gyújtotta meg őket ott fenn az égen? Egy hatalmas Óriás? Egy isten?" Valahogy így születik meg egyszerre a vallás és a tudomány, az ismeretlentől való félelem és a tudásszomj, tehát a filozófia.”
LUCIANO de CRESCENZO
