Egy "igazi" nő

    Türelmetlenül várta, hogy a gépe végre betöltsön minden programot. Amikor tegnap a technikusok üzembe helyezték a rendszert, és az összes hibaüzenetnek megkeresték az okát, szabaddá vált az út a netre. Első dolga volt, hogy megkeresse azt a bizonyos fiókot, és remélte, hogy üzenet várja. De nem, nincs üzenet. Nem baj, talán az Ő gépe is rosszalkodik. Biztonság kedvéért, küldött egy rövid email-t, melyben reményét fejezte ki, hogy hamarosan újra tudnak beszélgetni és nagyon várja a jelentkezését. Csak miután elküldte az üzenet ellenőrizte saját mentéseit, az elmúlt hetek munkáját gépén, és egyre nyugodtabban állapította meg, hogy nem szenvedett kárt semmi. A dokumentumok alapján el lehet kezdeni a kísérleteket, már a mai nap folyamán ki is adja a laboránsának az instrukciókat.  Csak ez az üzenet nem akar megérkezni. Szomorúan zárta be postafiókját, és a kinyomtatott dokumentációval a laborba indult.

    Az első napokban nagyon feszült volt, mert nem tudta, mikor lesz kész a laptopja. Komoly baja lehet, még a szervizben sem mondták, hogy mi a baja, érdeklődjön. Talán a jövő héten. Idegessége fokozódott, nem tudott kapcsolatban lépni senkivel, akit csak a neten tud utolérni. Le kell higgadnia türelmet erőltetnie magára, és nem tehet egyebet, csak reménykedik, hogy visszakapja a gépét. Újra nem lesz pénze, ha esetleg azt mondják, hogy javíthatatlan, amire viszont megvan az esély.

Régebben keményen netfüggő volt, bármennyi kis szabad ideje volt, már ült le és kereste a virtuális valóság nyújtotta lehetőségeket. Másként látja az életet, amióta kitárult előtte ez az eleinte idegennek tűnő világ. Az elmúlt hat évben rengeteg emberrel megismerkedett, már amennyire neten keresztül lehet. Eleinte távol tartotta magát mindenkitől, de időről időre akadtak, akiknek a lelke vonzotta, és beleesett a virtualitása csapdájába. Érzelmileg megérintette az a másik, ott a túloldalon, bár sose látta, sose hallotta, csak a leírt szavak hatottak rá. Naivan azt képzelte, hogy mindenki „magát hozza”, eszébe sem jutott, hogy legtöbben csak szerepet játszanak. Ő mindig magát adta, bárhol jelent meg, bármilyen név mögé bújt, sosem tudta önmagát megtagadni. Aztán a sok kiábrándulás megtanította, hogyan kell a szavak mögé látni, elvonatkoztatni az álmait a valóságtól. Sok kemény, a virtuális kapcsolatot megszenvedő év után, amikor teljesen összetörve lelkileg épp a padlón keresgélt ezt-azt, jött egy valóságos kapcsolat lehetősége, amitől megrettent. Hiszen ő nem szabad, ott a családja, hogyan mehetne bele egy titkos kapcsolatba? De aztán mégis hagyta magát a meggondolatlanság szelével sodortatni, bár tudta, nem lesz tartós a dolog és azt is tudta, nem fog tudni elmélyülni az új élményben, annál sokkal jobban tiszteli párját, és szereti családját. Azt sem mérte fel, érzelmileg mit jelent neki ez az egész, és mit jelent a hozzá közel állóknak. Annyit tudott, hogy ez az új élmény kiszakította végleg a virtuális rabságból, már nem volt fontos a net, nem reszketett a mindennapi „adagjáért”. Egyik pillanatról a másikra felállt a gép mellől és valóságosan élni kezdett. S mire rácsodálkozott és kezdte élvezni az új érzések világát, váratlanul annak is vége szakadt. Egyik naptól a másikra. Belepusztult… S dacból – csak azért is! – megint a neten kötött ki. Mi az, hogy ő nem „igazi” nő, ennyire soha nem bántották még meg, mit tudnak őróla! Most megmutatja! Már nem a régi oldalakat kereste, hanem új, célirányos ismeretségeket.  De ahogy jöttek sorban a lehetőségek, mégis mindet-mindet elutasította, dacosan csak saját magának akarta bebizonyítani, hogy még ő is ér valamit. Már több hete kószált céltalanul a lapok között, amikor felfigyelt egy érdekesnek tűnő adatlapra. Érdekes kép az arckép helyén, orrba vágó bemutatkozó szöveg, majdhogynem provokatív. És persze az sem volt mellékes, hogy csak baráti kapcsolatokat keres az illető. Nem veszélyes! Többször megnézte az oldalt, próbált a gondolatok mögé látni. Egyik nap egy rövid üzenet várta a postaládájában. Válaszolt rá, tartózkodóan, mindenféle női praktikát mellőzve, úgyszólván teljesen hidegen. Így kezdődött… a folytatásban is próbált teljesen hűvös lenni, miközben egyre inkább felkeltette érdeklődését a másik stílusa, stílusváltásai, melyeket kifejezetten élvezett és hasonlóan válaszolt rá. Hol a középkor lovagok és kisasszonyok cirkalmas eszmecseréje folyt köztük, hol misztikus keleti szóvirágok szálltak, versre verssel válaszoltak egymásnak, és cinkos összekacsintás volt köztük. De nem engedi közel! Abból baj lesz!

     Most egy ideig nem is kell ezen rágódni, hisz nem jut internethez… vajon ő várja-e a levelét, aggódik-e amiatt, hogy elvesztették a kapcsolatot. Türelmesnek kell lennie, és próbál egy nyugalmas helyen internetet keresni. Fogalma sincs, hol lehet a városban netcafé, mikor lesz ideje megkeresni egyet. Nem adhatja fel, ez a kapcsolat nem lehet csalódás, hisz teljesen ártalmatlan….

Szerző: Taiyö