A furcsa férfi...

    Ült a sötét monitor előtt, és semmi ötlete nem volt. Már mindent megpróbált, hogy normális üzemmódba hozza gépet, de semmi. Nem volt egészen analfabéta a rendszerben, de azért a profitól messze állt, eddig mindig ki tudta javítani a hibát. Csökkentett üzemmód... mindig és mindig csökkentett üzemmód, bármivel próbálkozik. Ez az áramszünet jól betett neki! Sürgősen keresnie kell valakit, aki segít. Nem maradhat sokáig gép nélkül, pont most nem!

   Péntek este izgatott várakozással ült a gépnél, cikket írt, amíg nem jön Ő. Sokáig várt, de lehet csak a képzelete csalta, mert a cikke nem nagyon haladt, tehát túl sok időt nem töltött az írással. Végre! Itt van! Szűkszavúan, de kedvesen indult a beszélgetés. Elhatározott szándéka volt, hogy szóba hozza egy személyes találkozás lehetőségét. Ehhez minden bátorságára szüksége volt, nem volt biztos az ötlet fogadtatásában. Ritkán szokott ilyentájt a csevegőoldalon lenni, esténként jobbára a feleségével hallgatja a múló időt. Olvasnak, tévéznek, amolyan városias esti programként. Mindketten a saját gondolataikba zárkóznak, leszokott már, hogy feleségét megpróbálja bevonni saját, misztikus világába. De Ő! Ő kimondott szavak nélkül érzi a csillagok végtelenjét, s a Mindenség határtalanságát. Neki nem kell magyarázkodni, Őt nem kell győzködni a szabadon szálló gondolat erejéről. Ő tudja.

   Pár hete, egészen véletlenül volt bent az egyik közösségi oldalon, ahol már talán egy fél éve nem járt. Feltűnt neki, hogy valaki többször is megnézte az adatlapját, egy hölgy, aki csak nem régóta regisztrált ezen az oldalon. Vajon mi az érdeklődés oka? Pár sorban jelezte neki, hogy jól esett az érdeklődése. Nem is várt választ, ezeken az oldalakon ritkán válaszolnak az emberek, csak statisztikailag gyűjtik az ismerősöket.

- Kipipálom és ezzel ismerősöm, de hogy mi van vele? Kit érdekel! -

Másnap üzenet várta a postafiókjában, rövid, tartózkodó üzenet, de valami belső melegséggel járta át az üzenet szelleme. Azonnal válaszolt rá, és pár perc fordultával jött is a válasz. Azon a napon tartózkodóan, de barátságos levélváltásban voltak. Így kezdődött, s a folytatás sem érdektelen. Naponta több levelet váltottak, tetszett neki a hölgy stílusa bármilyen furfangosan cifrázta a szót, a megfelelő válasz mindig megérkezett. Nemcsak a munkahelyéről, hanem újabban esténként, otthonról is próbált bemenni, olvasni, válaszolni, bár a felesége nem nagyon nézi jó szemmel, hogy mindig a gépnél ül és állandóan ír. Sosem olvasta el még egy cikkét sem, nem érdekelték az írásai, a gondolatai, nem tudta megbeszélni senkivel a környezetéből az őt foglalkoztató kérdéseket. Kicsit furának tartották, jó ember, kedves, rendes, szeretjük, de kicsit fura.

És akkor jött Ő! Így kezdődött, és tart egy ideje, itt a neten megosztanak minden misztikus gondolatot, nem kell magyarázkodni, érti, érzi miről beszél. Ő nem tartja furának, sőt komoly elméleti vitába lehet vele szállni, gondolat gondolatot ébreszt.

Pénteken is Őt várta, a felesége hamar lefeküdt, kihasználta hát a kínálkozó alkalmat. De ez az áramszünet... jól betett! Alig váltottak pár szót, még a találkozás felvetéséhez szánt mondandójába bele sem kezdhetett, amikor teljes sötétség borult a városra. Odalett az elszántsága is, rossz előjelnek gondolta, biztos korai még, hogy a szemébe nézzen, ezért akadályozták meg az égiek. De legalább a gépe működne, hogy ismét beszélhessenek, de ez a nyavalyás felmondta a szolgálatot, és már napok óta semmi hírt nem hallott a Hölgyről, nem tudott kapcsolatba lépni vele.

-Csak nehogy azt gondolja, hogy eltűntem! -

A munkahelyi rendszer is haldoklik, ott sem működik az világháló, a technikusok még dolgoznak, hogy ismét életet leheljenek bele, és csak remélheti, hogy a gépen tárolt kemény munkáját is nem rongálta meg ez a váratlan esemény. Több biztonsági mentést is csinált, talán akkor nem kell elölről kezdenie az egészet.

Csak Őt érné el.... de erre most semmi remény nem mutatkozik. Kikapcsolta a gépet és végiggondolta ismerősei körét, ki az, aki rendbe teheti a megrongálódott programokat. Majd holnap keres valakit, fontos, nagyon fontos!

Szerző: Taiyö