Találkozás

   Sarah lassan nyitotta ki a szemét, könnyáztatta arcát megtörölte, majd felegyenesedett és pillantása a szomszéd ágyra tévedt. Azonnal megmerevedett, mert egy átható szempár figyelte minden mozdulatát, ő pedig úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, aki az utolsó sütit cseni el a tálcáról és rajtakapják. Miért néz? Miért látja a könnyeimet? Mosolyogni próbált, rendezni az arcvonásait, eltüntetni a gyengeség legapróbb jelét is.

– Elnézést, hogy felébresztettem – szólt halkan.

– Nem asszonyom már ébren vagyok egy ideje, csak nem akartam megzavarni.

A férfi hangja halk, szinte suttogó volt, mégis kellemesen telt. Sarah figyelte a férfi arcát, sérülést, sebet keresett, de egy aprócska friss hegen kívül nem látott mást. Arcvonásai erőteljesek voltak, a kor már barázdát rajzolt a homlokára, szeme körül a ráncok szanaszét szaladtak. Arca pihentnek tűnt a sok alvástól, de a borosta még sötétebbé tette.

– Goran vagyok… Goran Borozov– szólalt meg a férfi.

Sarah nem tudta mit kezdjen a helyzettel. Egy mosoly jelent meg a szája sarkában, mert eszébe jutott Paullal való első találkozása.

    Egy városba jártak egyetemre, a két iskolának sok közös programja volt. Barátnőivel imádott táncolni, minden bulin ők voltak az elsők, akik táncra perdültek. Azon az estén hamar feltűnt a jóképű szőke fiú aki már harmadszor járta körbe a termet, de szemeivel mindig őt kereste. Majd a fiú összeszedte a bátorságát és odalépett hozzá.

– Helló– próbálta túlkiabálni a zenét.

– Szia– kiabálta vissza

– Meghívhatlak egy italra?– kérdezte a jóképű szőke. Sarah kapásból válaszolta:

– Bocsi a mamám azt tanította, hogy ismeretlenekkel nem iszunk!

A jóképű erre mókásan összecsapta a bokáját, meghajolt, majd kezet nyújtva így szólt

– Paul vagyok… Paul Sanders és már nem ismeretlen, hiszen tudod a nevem!

Sarah elnevette magát, ő is kezet nyújtott, majd pukedlizett és azt mondta:

– Rendben Paul Sanders, már nem vagy ismeretlen, Sarah Miller a nevem, erre az ismeretségre inni kell!

– Sarah Miller vagyok– mondta halkan a férfinak, de az édes emlék képe még mindig ott lebegett a szeme előtt

    
    Kinézett az ablakon át a városra, amit már a jótékony est vont be sötét nehéz leplével, és a gondolataiba mélyedt. Mit illik ilyenkor kérdezni kell–e egyáltalán bármit is. Hogy van? Vannak–e fájdalmai?  Mi történt vele? Annyit tudott, hogy utcai támadás áldozata lett.

Úgy döntött nem kérdez semmit. Nem bonyolódik feszélyezett társalgásba egy idegennel.

Megigazította Paul takaróját, felállt a homloka fölé hajolt, és lágyan megérintette szájával a hideg bőrét.

– Mindjárt jövök szívem, beszélek az orvossal. – Sarah kiment a folyosóra, egyenesen a nővérpulthoz sietett. Helga a papírokat rendezgette, amikor odaért.

 – Szia – mosolygott vidáman. – mi újság?

 – Helga, szeretnék beszélni doktor Lewis-zal. Hol találom őt?

 Szerintem az orvosi pihenőben van, ő az ügyeletes ma. Menj csak, kopogj be hozzá.

Sarah lábai megremegtek, amikor elindult a szoba felé. Nem tudta mi vár rá mi fog történni, és a bizonytalanság felemésztette lassan minden erejét már. Szedd össze magad, nem szabad, hogy gyengének lássanak. Odaért a szobához, nagy levegőt vett és bekopogott. Azonnal beindult a gyomorgörcs, nem tudott parancsolnia tüdejének, hogy ne kapkodja ilyen őrült gyorsasággal a levegőt.

– Szabad – szólt ki a sajnos már jól ismert hang.

Sarah belépett a szobába, idegesen végighúzta kezét a szoknyáján, majd azonnal összekulcsolta a tenyerét és próbálta leplezni minden félelmét.

Jó estét, doktor Lewis, ne haragudjon, hogy zavarom, de szeretnék érdeklődni, Paul állapotáról. Látnak-e valami javulást, kérem, mondja, hogy van remény!

Az orvos felállt az íróasztala mögött, majd előrelépett és a kényelmes fotelre mutatott.

– Kérem, foglaljon helyet, Sarah! Beszélnünk kell mindenképpen. Konzíliumot tartottunk a kollégákkal a délelőtti vizit után. Ennek egyik eredménye, hogy Paul átkerült egy csendesebb és nyugodtabb szobába, így tekintettel vagyunk Önre is. De el kell, hogy mondjam, nincs sok remény. A múltkori vizsgálatok semmilyen javulást nem mutattak, Pault gyakorlatilag a lélegeztető tartja életben. Kérem, ne ijedjen meg, de beszélnünk kell a továbbiakról. Szeretném, ha megismerné a donorprogramot, és ha már mindennel tisztában van, akkor átbeszéljük a továbbiakat. Paul működő és ép szerveivel segíteni tudná azokat, akiknek nagy szüksége lenne rá.

   Sarah lebénult a hallottaktól. Mozdulni sem tudott, csak a szeme nyílt egyre nagyobbra, ahogyan doktor Lewist hallgatta. Mi? Vége? Feladják? Lekapcsolják? Na, nem, ezt nem tehetik, hiszen azt mondták nemrég, hogy mindent megpróbálnak, most meg vége?

Felugrott a fotelből, köszönés nélkül szinte szaladt ki a szobából a torkában egy hatalmas gombóc akadályozta a légvételt, és csak rohant át a folyosón egyenesen a kijáratig.

Öntudatlanul jutott el az első padig, megkapaszkodott a háttámlába, majd lerogyott rá. Maga alá húzta a lábát, átölelte a térdeit, lehajtotta a fejét és úgy zokogott, mint soha életében még…

Szerző: .Véda.