Apró tárgyak

Retiküljében kotorászott, kereste akis körömollót. „Van ebben minden, csak azt nem találom,amit keresek.” Valami kicsi apró akadt a kezébe, csodálkozva húzta elő. A rózsaszín kő! Azt hitte, nincs is meg, azt hitte,régen elvesztette, és lám, itt lapul, már több, mint egy éve. Forgatta az ujjai között és emlékek tolultak fel. Olyan hirtelen és olyan erővel, hogy alig tudta a gondolatait rendezni.Az apró kis kő eszébe juttatta társait: a prézlivirágot, a gyöngybe varrt, kedves arcot, a csuklópántot, majd a korábbi emlékeket, a verseket, a dalt, amit kapott és a gépén őrizgeti –ami veszendőbe megy, ha a laptopját nem tudják megcsinálni – a kedves filmjeivel teleírt DVD-t és még ezer más dolgot, mind mind egyszerre tolultak emlékezetébe. Apró rögök az emlékezethegyéből.

Annyira megörült,amikor megtalálta a prézlivirágot! Ez az! Ez a prézlivirág!Valójában egy szép, egészséges zuzmó, de ez most aprézlivirág... becsomagolta kis dobozkába, hogy össze ne törjön,mire hazaér. A rózsaszín kő ott ragyogott a napfényben, markába rejtette, és úgy hozta le a hegyről,közben pedig gondolataiban mesélt annak, akinek ezeket azapróságokat begyűjtötte. Egész utazása alatt mesélt neki. Ajellegzetes csuklópántot is Neki választotta, pedig tudta, sosemfogja odaadni, mint ahogy előző városnézése alkalmávalbeszerzett kincseket is otthon tárolja, de úgy érzi, Neki vette,az övé, hát gondolatban át is adta. Mindig, bármerre járt,magában beszélgetett Vele. A csalódás akkor érte, amikorhazaérkezése után gyilkos intrikák miatt nagyon viharosanmegromlott az amúgy is csak interaktív kapcsolatuk. Azt hitte,belepusztul... Ha nem jön egy hús-vér izgalom, talán ki sem lábola dologból, de belegyalogolt egy másik problémába, amibe szinténbelepusztult. S most itt ez a fura pasas … érdekes, semmimegérzése nincs vele kapcsolatban, előzőleg mindig volt valamiszívmelegítő vagy valami zaklató. Azt megtanulta már, hogy azintuícióit nem szabad elhessegetni, mert előbb-utóbb úgyisbebizonyosodnak. Most nincs semmi! Egyetlen dolog ütötte szíven,amikor a pasas azt mondta neki: „Mert Te érted, mirőlbeszélek!” Miért? Miért mondják ezt? Már nem előszörhallja, és aki ilyet mondott már előzőleg neki, azokat sosemtudta távol tartani magától, ők ketten, előzőleg nagyonbeférkőztek az életébe, a lelkébe. A legelső, az Álomkedves …az őrangyala, ő lett az őrangyala, hiába tűnt el egyik napról amásikra, időről időre kap tőle egy meleg jelenlétet. Egy rövidüzenet, egy vers, egy dal. Neki adta volna a kedvenc filmjét, mertmég nem látta, és szerette volna, ha látja a fényeket, aszíneket. Ha úgy látja – mert ebben biztos volt, hogy úgy látja– mint ő, és elmerül a színek gyönyörűségében. AzÁlomkedves mondta először neki, hogy érti, miről van szó.Csodálkozott ezen, mi az, hogy érti? Miért? Más nem érti? Amikoreltűnt, akkor talált rá a zaklatóan vibráló idegenre. Zúgtakfejében a vészharangok, hogy nem kellene! De mindig ad egy esélyt,sőt többet is mindenkinek. Nagyon elnéző tud lenni másokgyarlóságai felett.

Még mindig nem jött válasz. Aférfit kétségek gyötörték, hiába nyitja meg a postafiókját,a csaj nem írt még. Vajon mi lett vele? Talán nem is akarválaszolni? Mi lesz, ha nem áll többé szóba vele? Kell neki ez anő! A lelke! Eggyé tudna válni a lelkével, inspirálja. Kár,hogy nem hamarabb találkoztak. Csak pár évvel. Ő nem csak atudóskát látja benne, mint világ életében a lányok. A gimiben,megcsinálta a matek leckéjüket, de randira mással mentek. Azegyetemen is. Hiába, nem ő az alfa hím! Ő csak egy béta hím,aki az árván maradt, elhagyott, megcsalt asszonyokat istápolhatja,lelket önthet beléjük, visszaadhatja önbecsülésüket, hogyaztán másnál kereshessék újra a boldogságot. Mint 15 éve is.Imádta azt az asszonyt, gyönyörű volt, okos, intelligens. Kétévig ápolgatta a lelkét, amikor a férje összetörve, megalázvaelhagyta. Bármit megtett volna érte, és meg is tett. Boldog voltezért. Amikor az asszony lelki egyensúlya helyre billent, kibékülta világgal mást választott, egy alfa hímet. Önigazolásárakésőbb csak annyit állapított meg a férfi, hogy mégsem lettboldog, hiába cserélte le őt egy sármos pasira, magányos, üreslett az élete a „jó parti” férje mellett.

Szerző: Taiyö