Előkészület

Mike szótlanul tűrte apja szemrehányásait, lapos pillantásokat vetve maga köré a kórház előcsarnokában. Gondolatai azonban már messze jártak, minél előbb szabadulni akart e számára fölöttébb kínos helyzetből. Attól tartott, hogy Nadia, vagy az öreg ismerősei kiszúrják, hogy ott tartózkodik és riasztani fogják a kórház biztonsági szolgálatát. Dühítette egy érzés amitől nem tudott szabadulni, hogy mindenki számára olvashatóan az arcára van írva, hogy mit követtek el. Bizonyos körökben büszke lett volna rá, de ez itt magát  a poklot jelentette.

Sietett eltűnni a fényből, felszabadultan fújva ki magát amit újra az utcát érezte a lábai alatt. Gyorsan összeszedte a szükséges dolgokat, sietett vissza a kórházba az apjának csak annyit vetve oda:

-          Ha kell valami, hívj.

Az utcán sem találta a helyét. Senkivel sem akart találkozni, céltalanul kóborolva próbálta kifárasztani magát, ezzel akarta enyhíteni megmagyarázhatatlan nyugtalanságát. Megcsörrent zsebében a telefon.

-          Helló Mike. Hogy állunk ?

-          Nem lesz gond.

-          Tudod hol van az öreg Morris bázisának a lőtere?

-          Igen Lester, tudom.

-    Egyedül gyere.

Mike leintett egy arra haladó taxit. Amikor bemondta az úti célt a taxis tetőtől talpig végigmérte, Mike-bó1 kirobbant a feszültség:

-          Vezess!

A lőtéren Lester az ott lézengő katonák egyikével beszélgetett, intett az érkező  Mike-nak, hogy kövesse. Egy asztalra fegyverek és muníció volt előkészítve.

-   Lőttél már Mike ?

Mike bólintott.

-          Lássuk hogyan csinálod – Mondta Lester

 Mike kezébe egy katonai  oldalfegyvert dobott, miközben az asztal melletti konzolon megnyomott egy gombot. A földhányások között felbukkant egy céltábla, majd egy bizonyos szögben távolodni kezdett. Mike tüzet nyitott. Lester megvárta amíg Mike kilövi a fegyverét, majd kivette a kezéből.

-          Ezzel az utcai vagány stílussal meghalsz. Nem találtad el. Ne fitogtasd, fogd meg két kézzel és használd. Figyelj.

Lester felmordulva féltérdre ereszkedve lőtt,  lövedékei gyors egymásután csapódtak be a céltábla fémlemezének zsebkendőnyi fehér felületén.

-          Próbáld újra Mike. Ezúttal célozva. Ne bújj bele mert fölé megy a golyó. Emeld a szemedhez. Keresd, hogyan keresel ? Hagyd abba, tedd le.

Lester leült, Mike-t maga elé  ültetve, a porba rajzolgatva hosszan magyarázott. Néhány óra múlva Mike feje zsibongott már a lövések zajától, keze remegni kezdett, de Lester állhatatatosan ismételgette :

-          Újra, újra.

Lester észrevette Mike-on a fáradtság jeleit, hirtelen hangnemet váltva üvölteni kezdett :

-          Újra ! Tölts ! Gyorsan ! Ne kíméld !! Szórd meg !! Mire vársz ?!! Gyorsan !!  Szórd meg a nyavalyást!!! Gyerünk!! Nem elég gyors!! Ne gondolkodj!! Lőj!! Még egyszer!!

Mike-ban fellobbant az indulat,kiszáradt torokkal,  fogait összeszorítva lőtt, a közelben álló katonák nevettek az igyekezetén. Erős kísértést érzett arra, hogy földhözvágja a kezében tartott vasat, vaskos trágárságot vágva Lester fejéhez elsétáljon onnan. Ezt az örömet azonban nem akarta megadni neki. Lester tajtékzott mellette a dühtől, a port rugdalva, hadonászva ordított a fülébe, Mike számolni kezdett egytől tizenhatig. Minden szám egy mozdulat, tizenhatodikra kilőtte a pisztolyt, Lester ordítozását nem is hallotta már.

-          Jól van. Elég. Gyakorolnod kell. – mondta halkan Lester- beviszlek a városba, viszlát fiúk. –intett a katonák fele.

Ráfordultak az országútra, Lester Mike fele fordult.

-          Jól vagy ?

-          Igen, de nem értem miért ordítoztál nekem.

Lester nevetett.

-          Mike, fel szeretném hívni a figyelmedet néhány dologra. A lány apja nagyon befolyásos ember, a barátaim között tartom számon, különben nem vállaltam volna ezt a dajkamelót, nos, a külvárosok nyomornegyedeiben mindenféle sanda tekintetü gyanús alakot látsz, arra kérlek ne kapkodj minduntalan az övedhez, én lövök először ha arra kerül a sor, de nem hiszem hogy szükség lesz rá. Rádión keresztül is értekezni fogunk, azt akarom hogy folytonosan beszélj hozzám, tudni akarom mit látsz, mit csinálsz. Az öltözéked legyen egyszerü, természetes színü, könnyü barna  bakancsot húzz. Ne vegyülj bele embercsoportokba, a lány közelébe csak két három személyt engedj egyszerre, a körülállókat pedig kérd meg szépen, hogy vegyék ki a kezüket a zsebeikből, mindenkinek látnod kell a kezét. Figyelj a táskákra, vödrökre,dobozokra,  amit a kezükben hordoznak ha előfordul. Nem nyithatják ki, nem nyúlhatnak bele. Parancsolsz,  tegyék le a földre és távolodjanak el attól, vagy távozzanak. Próbáld megjegyezni az arcokat, négyet ötöt alaposan, minden helyszínen ahol forgatni fognak. A fegyveredet mindenképpen tartsd a szembenálló kartávolságán  kívül, úgy mozogj, hogy soha ne tudják váratlanul elvenni tőled,a tested mindig az ember és a fegyvered között legyen, mindig lépj gyorsan egyet kettőt hátra  ha előveszed, ne is engedj senkit a közvetlen közeledbe.Ne próbálj birokra kelni senkivel, ha baj van,távolodva tőle  bumm bele, keresed a következőt. Pozíciód a kamera látószögén kívül, legtöbb két méterre lehet a lánytól. Nem csináltál még ilyet, nos, igyekezz a lehető legtermészetesebben viselkedni és résen lenni egyszerre.

-          Nyugi, nem kell féléves felkészítő.

-          Mike, ha valóban gáz van, hm, arra nem készít fel igazán semmi, a lényeg, hogy maradj eszednél, gondolkodj, tudd, hogy mit csinálsz – felelte nevetve Lester. – ez simán fog menni, kirendelnek  két helyi zsarut is. Egyébként mihez akarsz kezdeni ? Van  terved?

-          Nincs – felelte Mike vállrándítva.

-          Nem akarsz belépni a seregbe?

-          Kizárt.

-          Marad az utca? Előbb utóbb, de elkapnak.

-          Mégis mit kellene csinálnom? Nézd meg az öregemet. Fene tudja mióta dolgozik, mire jutott vele? Kölcsönkér az anyám gyógyszereire. Nincs kedvem gürcölni és kuporgatni azt a keveset amit kapnék érte. Ha szerencsénk van, egy éjszaka alatt több szajrét szedünk össze, mint az öregem félévi keresete.

-          Mike, egy túlbuzgó zsaru golyót röpít a hátsó feledbe, idő kérdése csupán. Apád nem azért gürcölt, hogy huszonévesen elfektessenek a sarkon. Mennyiért is? Bagóért vagy százezerért ? Teljesen mindegy, ha kifeküdtél.

-          Egy apa sem azért gürcöl Lester, mégis ez van. Osztod az észt, de te ?

-    Azt hiszem nekem sem volt kedvem gürcölni és kuporgatni- nevetett Lester.

-          Érted miről beszélek. Ha van, van - ha nincs, hát szerzünk, de senki nem parancsol, apróért.

-          Ez azért egy kissé összetettebb Mike.

-          Francba, én így gondolom.

-          Vissza fogok menni.

-          Hülye vagy. Mindened megvan, erre csak ez lehet a magyarázat.

-          Itt nem kellek senkinek, nem találom a helyem, ott szükség van rám.  Amíg ott voltam, békére vágytam, isteni ajándék volt egy kiadós alvás is, itt lézengve pedig szomjazom azt. Megfertőzött valami. Képtelenség így élni. Szeretném, ha felvigyáznád a telepet, holnap elviszlek oda is.

-          Ez állásajánlat?

-          Nem. Szívességet kérek. Kedvelem a mérnöknőt, nyugodtabb lennék ha tudnám,hogy van mellette valaki, akiben megbízhatok.

-          Kit akarsz átverni? – kérdezte nevetve Mike - miért nem csinálod te?

-          Ugyan, majd szépen beletanulsz a munkamenetbe.- nevetett Lester- amíg elindult foglalkoztam vele, de rá kellett jönnöm, szakmunkára szakember kell, s amíg jól megy a dolog, nem ütöm bele az orromat. Tanulj tőle, hasznát fogod venni a sajátodnál.

-          Tartozom neked.

-           Akkor azt kérem, ne lógj többé a bandával, itt az idő megválogatni, lecserélni a barátokat.

-          Túlfeszíted a húrt. Mit szólnak majd a srácok?

-          Nem számít Mike, ha gáz van iszkolnak, s egyedül maradsz a bajban. Kiheverik, találnak egy újabb főnököt maguknak. Maradj távol tőlük, adj esélyt magadnak. Gondold meg alaposan.

-          Meddig leszel távol?

-          Három évig. Félévente egyszer kétszer azért be fogok esni az ajtódon- nevetett Lester. – de előbb zavarjuk le ezt a dajkamelót. Itt most kiteszlek Mike, viszlát holnap.

Mike a lassan tovaguruló szürke terepjáró után pillantott, majd kezeit zsebre gyűrve, elgondolkodva sétált a park fele. A parkban leült egy padra, kíváncsian bámulva az arra elhaladó embereket.

Lestert a telepen a szokásos zajok fogadták, a mérnöknőt az irodájában találta.

-          Szia ! – kapta fel fejét nevetve a nő.

Lester mosolyogva bólintott majd megkérdezte:

-          Hogy állunk?

-          Jól, részletek az asztalodon.

-          Rendben. Jössz?

Körüljártak a telepen, a nő folyamatosan tájékoztatta a legapróbb részletekről is. Lester kedvelte ezt a frissen végzett fiatal nőt, aki képes volt átfogni, kedvesen, halkan, de határozottan irányítani a telepen zajló többféle tevékenységet. Az egyik műhelyben egy negyven év körüli, apró termetű enyhén kopaszodó férfi hívta fel magára a figyelmét, amint láthatóan bosszankodva rohangált két gép között oda – vissza.

-          Őt nem ismerem.

-          Egy okostojás, egy hete alkalmaztuk, rögeszméje újratervezni a gyártási folyamatot elejétől a végéig.

-          Voltak jó ötletei?

-          Igen, szerszámokat tervezett, egyet átalakítottunk, ebben a fázisban csökkent a műveletek száma, kettőt megrendeltem már a szerszámgyártól, máris parancsolgat a fiatalabbaknak.

-          Egy igyekvő ember, hm, a fejedre fog nőni ha engeded. Adjunk lehetőséget neki kísérletezni, a gyengébbeket cserélgesd mellette, tanuljanak. Tedd külön valahová.

A mérnöknő grimasszal válaszolt.

-    Hallgatlak.

-    Más terveim vannak vele- felelte a nő.

Lester átölelte a nő vállát.

-          Rád bízom.

A bejárat mellett Lester szeme egy kerítésnek támasztott tetőcsomagtartón akadt meg. A mérnöknő elpirult, mint akit csínytevésen kaptak rajta, Lester nevetett, de nem kérdezett semmit. Az irodában egy papírcsomót odébb tolva rátelepedett az asztalra, lábait lógatva a nő fele fordult.

-    Holnap hozok egy srácot, jó barátom, ismerd ki, adj neki elfoglaltságot, tegye magát hasznossá, azt hiszem ez jót tenne vele.

-    Egy újabb pártfogolt?

-    Képes kőkeményen dolgozni valamiért, nézd, ez neked könnyebben megy. Ki tudod hozni belőle a legjobbat. Előtte azonban elviszem kirándulni. Most lógjunk el. Bemutatlak egy rendőrnek.

A nő kelletlenül húzta el a száját.

- Ne félj, nem adlak feleségül hozzá- nevetett Lester.

- Lester…

- Bocsáss meg. Majd később.

A város központjában nem talált parkolóhelyet, a rendőrautók számára fenntartott helyen állította meg az autóját, hanyagul kilógatva a jármű hátsó felét az úttestre. Belépett az épületbe.

-  Lester. Te?

-  Ti tényleg a fánkot zabáljátok…

-  Várj.

-   Azelőtt lesz még egy kis kitérőnk.

Kisétált az épület elé, szórakozottan bámulta az autóját kíváncsian kerülgető forgalmist. A köpcös nyomozótiszt fújtatva lökte ki maga előtt az ajtót. Lester a kórház fele indult, közben Mike apját hívta mobiltelefonján, a hadnagy rosszalló pillantásától kísérve. A kórház melletti parkolóban beállt egy üres helyre, a parkolóból rálátott a szomszédos kisparkra is, ahol padokon ülve betegek és látogatóik beszélgettek. Elnézést kért a nyomozótól, mert várakozniuk kellett, Mike apja még nem érkezett meg. Az egyik padról hirtelen felugrott egy lány, majd visszaült, Lester szemei összeszűkültek egy pillanatra. Nemsokára Mike apját pillantotta meg a főbejárat előtt. Kiszállt a járműből, a nyomozó követte. Ő is kiszúrta a padon ülő beszélgetőket, majd váratlanul kifakadt:

-          Egyre nehezebben bírunk a gombamód szaporodó új bandákkal, nincs elég emberünk, nem tudunk lépést tartani az erőszakhullámmal, egyszerűen képtelenség néhány körzetet hatékonyan ellenőrizni…

Lesterben Mike csapzott külseje bukkant fel azon a bizonyos éjszakán. A nyomozó röviden beszámolt arról, amiről Lesternek már tudomása volt. Az üvegajtón keresztül vetett még egy pillantást a padra, majd a nyomozóhoz fordult:

-  Bocsáss meg egy pillanatra.

Mike apját karonfogva sétált vele fel- alá az előtérben, közben egy kisebb csomagot vett elő a zsebéből, Mike apja szabadkozni próbált, de végül elfogadta. Lester nyugtatóan biztatta, hogy rendbe jönnek a dolgok, majd elbúcsúzott tőle. Egy közeli étterembe telepedtek be a nyomozóval, a nyomozó tájékoztatta Lestert a környék megüresedő, eladó ingatlanairól, majd kérdezősködni kezdett:

-          Nézd fenegyerek, nem tudom pontosan mit csinálsz, de fölöttébb gyanús ez, mihez kezdesz majd az ingatlanokkal?

-          Erre még nincs  konkrét tervem.

-          Ismerlek. Te semmit nem teszel anélkül.

-          Kiadom azokat, addig vigyáztok rájuk.

A nyomozó a székén hátradőlve elégedetten simított végig a hasán, majd rágyújtott egy cigarettára.

-    Mi a titok nyitja?

-    A barátok, lehetőségek. Hozzáállás. Fegyelem. Fene tudja igazán, de az sem jó ha görcsölsz rajta.

-    Vigyázz magadra. Ne feledd, kevlárban mindig.

-     Páncélt, ha megvakultam. – nevetett Lester.

A nyomozó két forduló után kiszállt, Lester lassan hajtott végig a városon. Az egyik útkereszteződésben ismerős arcot pillantott meg a járókelők között a járdán. A lány a kórház padján. Mit is mondott a nyomozó ? Nadia.

-    Hogy te mekkora barom vagy Mike…

Lassan hajtott tovább a tükörből a lányt figyelve, amíg eltűnt a szemei elől, a következő fordulónál gyorsított és elhagyta a várost. A négyliteres motor mély dübörgéssel gyorsította fel a járművet a végsebességére. Lester leengedte a szélvédőket és dúdolni kezdett:

-          “ A Nap Völgyében semmitől sem féltem,

              A Nap Völgyében vágtatva haladtam előre…”

Hirtelen a kormányra csapott:

-          Menj már, te lusta dög! Haladj !

« A Nap Völgyében döglötten fekszik a lovam,

   A Nap Völgyében nem bírta a hajszát,

   A Nap Völgyében a sírba küldtek engem is,

   A Nap Völgyében a sírból kikelve, helytállunk mind…”

Mike a padon fejét ökleire támasztva gondolkodott. Lester ajánlatában lehetőséget látott, a fenébe is, igaza van. Ez nem mehet így tovább, de a cimboráiról sem akart lemondani. Aztán Nadia jutott az eszébe. Mit akar a lány? Miért nem pakolt ki a zsaruknak? Zsarolni akarja? Nem biztató kilátások. Az ördög vigye el, tudnom kell valami biztosat. Nyugtalanító ez a kiszolgáltatottság. Bocsánatért esedezzem? Nem! Szembe kell néznem mindkettővel. De hogyan? Tudnom kell. Meg kell találnom Nadiát. – döntötte el Mike, abban reménykedve, hogy a lány nem kezd eszelős sikoltozásba amint felismeri őt.

A bázis egyik épületében, egy hosszú fémasztal mellett lövészek múlatták az időt, halkan beszélgetve.

-  Royas, Lester visszajön?

-  Igen. A lőtéren találkoztunk.

-  Mi van vele?

-  Zakkant, de hát ez nem újdonság.

-  Royas, Mark, ti ismeritek ezt az alakot? – kérdezett közbe egy lövész.

-  Naná. Az öreg S kedvence. Ha értékelné egy keveset a törődést, feljebb is juthatott volna a ranglétrán, de a hóbortjai mindig ráveszik valami baromságra. – nevetett Mark.

A lövész kérdőn húzta össze a szemöldökeit, mire Royas folytatta:

- Légitámadás után felderítésre küldték ki az osztagával, s egy kölyök leszakadt, elszenesedett karjait küldte csomagban a hadműveleti parancsnokságra, mellékelve a részletes jelentést az akció sikeres kimeneteléről. Az öreg S mentette meg a bőrét.

Egy pillanatig komor csend ülte meg a helyiséget.

-  Két hónapra rá leszedett egy francia riportert, meg egy operatőrt, ezt már nem tudták elsimítani, visszarendelték egy mezei cserkésztáborba kiképzőtisztnek, így legalább énekszóra menetelhetett – fejezte be röhögve Royas.

-  Hogyan jöttek össze az öreggel?

-  Erről ritkán beszél. Annyi bizonyos, hogy az öreg S, Lester apjával nyomta, később az öreg a seregnél maradt, Lester apja pedig boltot nyitott, a hadseregnek is szállított, tejterméket. Az öreg nem keresett túl jól, Lester apjára pedig számíthatott, akár szórakozásra, akár lakásra kellett. Aztán Lester családját elsodorta egy kamionos,  rokonai vették át a boltot, kiskorú volt. Nem lehet tudni pontosan hogyan történt, a rokonai szerették volna maguk mellett tartani, de ez a fenegyerek rájuk lőtt az udvaron. Nem történt sérülés, nem tettek feljelentést, messziről kerülték ezek után. Teljesen magára maradt, s az utcakölykökkel haverkodott. Straford Witchita Falls-ba vitte, majd idehozta, innen pedig a Langley-i iskolába.  Hülyeségei ellenére mégis mindenki a barátja akar lenni, nem tudom hogyan csinálja. Azt hiszem ő lesz a lövészraj parancsnoka, megvan rá az alapja.

-   Nem bízom benne. – mondta a lövész.

-   Figyelj haver, amikor élesben megy a tánc, lehúzhatod a véleményed a szabályzattal együtt a vécén, bíznod kell benne, ha nem akarsz egyedül maradni egy fedezetlen sarkon. Nincs más választásod, ne gondolkozz, csináld, amit mond, mert jó oka van rá azt mondani.

- Ez már baromság.

-  Tényleg az - szólt közbe Markham- így gondolták a fiúk is, aztán elkapták őket egy robbanó csapdával. Négyen maradtunk. Nem tudom hol voltál eddig, nem is érdekel, de ha együtt kell szórnunk a nyomorultakat, azt ajánlom, ne legyen különvéleményed. Veszélyes dolog ez a terepen. Nincs valami jó zenétek? Ezt a vacakot meguntam már.

Mike zsebében megcsörrent a telefon.

-          Változott a terv, holnap éjszaka indulunk, a bázisról. Pénzre gondod ne legyen, ne cipelj magaddal semmi olyat, amit ott is lehet találni. Készen állsz?

-          Francba Lester, megleptél.

-          Ne aggódj, beszéltem az öregeddel.

-          Ne dühíts pajti. Mióta intézed te az én dolgaimat ?

-          Nincs idő körülményeskedni, lépni kell, barátom. Amit itt hagysz, megkapod nyugi, amint visszatértél. Jössz vagy maradsz ?

-          Cseszd meg, érted ? Megyek.

-          Pompás, ja és ne feledd ez már az én területem. – nevetett a telefonba Lester.- éjfélkor, nálam.

Mike dühösen nyomta ki a vonalat.

-     Ez a köcsög szándékosan provokál, de leszoktatom róla...- morogta maga elé halkan.

Az órájára pillantott. Nem maradt túl sok ideje.

    

Éjfél előtt nem sokkal érkezett Lester házához. A kapu félig nyitva volt, Lester a ház előtt ült a padon, hátradőlve a csillagokat bámulta mereven. Mike nem szólt semmit, ledobta táskáját a földre, bement a házba, két pohárral és egy tele üveggel tért vissza, töltött, rágyújtott egy cigarettára, belekortyolt az italába, élvezve a méregerős ital gyomráig hatoló égető hatását. Lester érintetlenül hagyta az eléje tolt poharat.

-   Itt az idő…

Szerző: Helbret