Lester

    A nő idegesen, kapkodva fordult ki a parkolóházból. Mike lehunyta szemeit. Lester megtanította, hogy a környezetétől függetlenül hogyan kerüljön percek alatt majdnem meditatív állapotba, hogy újult erővel az ébrenlét újabb fárasztó óráit gyürje maga alá. 

   Enni és aludni akart egy biztonságos helyen. A nő felé fordult:

  - Vigyél ki a város északi szélére, ott kiszállok.

  - Mi a baj Mike? Beszélni akartam veled. Váratlanul ért ez, rólad nem feltételeztem, hogy fegyverrel a nadrágod zsebében üldögélsz a klubomba. Megtiltom, érted? Oda nem hozhatod be. Azt hittem ismerlek és bízhatok benned, most pedig, hogy félreismertelek, ígérd meg nekem, hogy nem fogod magaddal hordozni.

  Mike-ban a fáradtsággal együtt nőtt a türelmetlenség. Fölöslegesnek tartotta magyarázkodni, így vannak a dolgok és kész. A város szélén mielőtt kiszállt az autóból, elővette, felhúzta a hatástalanított pisztolyt :

  - Ártalmatlan darab. Majd kárpótollak az elmaradt estért. Viszlát.

Ügyet sem vetve a dudát nyomkodó dühös nőre, elindult a városból kifele vezető úton, egykedvűen, hanyagul, zsebre dugott kézzel. A cél Lester háza volt. Külön feljáró vezetett a padlásszobákba, kulcsa volt hozzá. Mike-t gyerekkori barátság fűzte Lester-hez, számtalan csínyüket együtt követték el, mellette állt, segített Lesternek talpra állni a szülei halála után, de Lester a tanulmányai befejezése után eltűnt a környékről. Mike eredménytelenül próbált kutatni utána. Évek teltek el, míg véletlenül összefutottak az utcán. Lester a várostól nem messze vásárolt magának egy kisebb birtokot, de soha nem beszélt arról, hogy hol járt, mivel foglalkozott. Mike érezte rajta ugyanazt a számára megfejthetetlen különösséget, ami gyerekkorától érződött rajta, mindenben részt vett, mégis mintha lényének egy részével diszkréten kívül maradt volna, mint aki nincs jelen, miközben vele történnek a dolgok. Lester háza majdnem a domb tetejére épült, köröskörül biztosította a kilátást, de a domb teteje természetes torlaszként szolgált a közeli úton elhaladó autók zajával szemben. Lester sötétszürke terepjárója a szokott helyén állt. Mike sietősre fogta a lépteit. Mozgásérzékelőkre csatlakoztatott reflektorok borították fényárba a bejáratot. Lester alsónadrágban lépett ki az ajtón:

- Elment az eszed Mike? Ugorj át a kerítésen, keress odút s takarót magadnak. 

Választ sem várva becsapta az ajtót. Mike a padlásszobában végigdőlt az ágyon, s azonnal elaludt.

   

    Reggel maró éhségre ébredt. Zuhanyozott, kinézett az ablakon, Lester a féltett rózsáinak egyikét gondozta, törökülésben melléje telepedve turkált a fekete felázott földben. Mike álmosan, jólesőn nyújtózkodva a konyhába sétált, szendvicseket készített magának, mohón falva egyiket a másik után. Italt kotort elő a szekrényből, töltött, majd az üveggel együtt visszavonult a padlásszobába, addig kóstolgatva az üveg tartalmát, amíg újra elnyomta az álom. Késő délután, teljesen kipihenten ébredt.

Kinyitotta az ablakot, a szürke terepjáró mellett egy sötétkék autó állt, Lester egy idegennel beszélgetett az ablak alatti asztalnál

 - Mi fogjuk megállítani az erőszakot? Ne viccelj Straford, mi vagyunk a világ agresszorai. Három hadszíntér mellé, a negyediket is megnyitjuk nemsokára. Nem veszem be többet a védjem a hazámat idegen kontinensen nyomorultakra vadászva maszlagot. Negyvenhat embert vágtam a másvilágra ezért. Ujjongással töltött el az első mellém becsapódó, nekem szánt golyó, majd csalódással a többi, miközben 

egyiket a másik után szedtem le, könyörögtem kínomba a letagadott nemlétező Istenhez, hogy öljön meg már valaki, de nem így történt. Neked csak bábok Straford, én láttam az arcokat, tudtam, hogy mit éreznek, mit gondolnak, mit fognak tenni. Semmivel sem vagyunk jobbak mint ők. Nincs az  a mosószer ami elnyomná kezemen a lőporszagot. Szüntelenül érzem. Nem féltek senkit. Legkevésbé azokat, akik repülőgépről ágyúzva tüntetik el a városokat. A kitüntetéssel együtt a halált is kiérdemeltem Straford. Ahogyan te is.

 - Szeretted a bajtársaidat Lester. Szükségük van rád. Alecot is elkapták senki nem maradt a szakasznál. 
- Ne nevettess Straford. Miféle szeretetről beszélsz ? Sima kifogás hullákat szaporítani a porban. Nincs rám szükségük. Arra sem, hogy ott legyenek, csak te szeretnél személyemben egy biztosítékot egy újabb felvonás eredményességére. Alec meg hülye volt, utáltam. Lőtt és gyönyörködött a mesterművében. Figyelmeztettem, egyszer többen jönnek majd rád, egyet elviszel, de a második nyerésre áll, mert nem vagy képes leszakadni a semlegesített célpontról. Nem figyelt  oda mi történik körülötte, álcázni sem tudott, mindig szórták aknákkal a helyet ahová befészkelte magát. Nem Straford, nem tartozom többé az elithez, s az elitnek sem semmivel.

 - Beszélned kellene a dokival Lester. Sajnálom, hogy nem hoztam magammal.

 - Mégis miről akartál meggyőzni? Hogy egyik élet értékesebb mint a másik ? Ugyan Straford, mindegy ki van a célkeresztben, s melyik oldalon áll. Az időt nem lehet visszaforgatni  és arról sem álmodom hogy jobb lesz. Végeztem, ne keress többé. 

    

     Mike megkövülten hallgatta a beszélgetést. Megvárta amíg az idegen eltávozik, a nappaliban újabb meglepetés érte. Az asztalon egy mesterlövész puska hevert. Megemelte, nehezebb volt, mint amire számított, célozni próbált, de kezében remegni kezdett a szokatlan súlyú fegyver. 

 - Tedd le Mike. 

Lester az ajtóban állt, mosolygott, de szemei mint a kő, nem tűrtek ellentmondást.

 - Ezzel...

 - Mindenkit elkaptam Mike.

 Lester kivette Mike kezéből a puskát. 

 - Meséld el Mike, mi volt olyan sürgős az éjszaka?

Mike röviden elmondta mi történt vele az előző estén. Lester szórakozottan hallgatta 

 -Akarsz egy tanácsot Mike?

 - Nem kell a tanácsod Lester. Tudom mit csinálok. 

 - Mike, így van. Kiraklak most, tudod mit fogsz tenni. Két hetem van előkészíteni egy utazást. Egy tévés csajt fogok elkísérni Manilába. Segítségre lesz szükségem, arra gondoltam addig elrendezed a dolgaidat és velem jöhetnél. Gondold meg Mike.

 Lester a telefonhoz lépett, taxit hívott majd sürgetően Mike-re nézett. 

 - Oké Lester, meggondolom.

  

    Mike-ban fejetetejére állt minden Lesterrel kapcsolatos elképzelése. Egy hidegvérű gyilkos, aki halomra lőtte az embereket. Viszolygott tőle, mégis kíváncsi volt. A sofőrt a kórház fele irányította, tudta, Manilát nem fogja kihagyni...

Szerző: helbret