Felismerés

    A falilámpa barátságos fényénél is nehezen aludt el, minden neszre figyelt, hátha éppen most akarnak előbújni az ágy alól. De azóta nem jöttek. Plüsskutyus is nyugodtan feküdt a lábánál, nem mocorgott, Nagymaci pedig rendet tartott a szobában, lecsitította a viháncoló babákat. Jó nekik, őket nem bántják Azok! Már elnehezültek pillái, lecsukódott a szeme, már az álom határvidékén járt, már majdnem belépett Álomországba, amikor valami visszarántotta éberségébe. Először nem tudta, hogy mi történt, talán Azok akarnak az ágy alól kibújni? De ahogy jobban fülelt, halk, ismerős hang szivárgott be szobájába.

– Apu! Hazajött! Végre!

Csak holnap délutánra várták, ezért a váratlan hazaérkezés öröme elűzte álmosságát, felült, hallgatózott, tényleg jól hallja–e, s amint megbizonyosodott, kiugrott az ágyból és a következő pillanatban már Édesapa nyakában csüngött.

– Apukám! Apukám! De örülök, hogy itthon vagy– és ölelte, szorosan, mintha soha többé nem akarná elereszteni. Anyu fáradt mosollyal elszedte Aputól a cókmókját, hogy szabad kezet engedjen kettejüknek.

Ölben vitte be a kanapéra, és együtt zuhantak le a puha párnák közé. Most ezt is szabad, máskor, ha ő ugrott nekifutásból, csak megszidták. Pedig olyan jó ott ugrálni, magasra feldobja a rugózás. De most jó így csak Apu pulóverében elbújni, és hallgatni a szuszogását. De jó, hogy itthon van. Csendesen elszenderedett az ölelő karokban.

– Megint vele álmodtam.
– Ugyan, lépj már túl rajta! Eltelt 3 év! Mikor hagyod már abba?

– Nem érted! Ez nem ennyire egyszerű! Te nem voltál ott, nem láttad! Nem neked kellet döntened!

A szavak lábujjhegyen kúsztak tudatába. A falilámpa még égett a feje fölött, pedig már a reggeli napocska a párnáját simogatta. Lassan ébredezett, és egyre éberebben fülelt a kinti halk beszélgetésre.

– Nem voltál ott! Nem láttad! Értsd meg, nem tudok olyan egyszerűen túllépni rajta, és nem söpörhetek mindig mindent az ágy alá! Az nem megoldás.

"Az ágy alá. Az ágy alá? Tehát anyu söpörte Azokat az ágy alá! Tudja, hogy ott vannak, és mégse tesz semmit"– gondolta egyre izgatottabban. "Tehát ő a hibás mindenben!"

Majd Apu segít, de jó, hogy itthon van. Ha apu itthon van, minden más. Akkor Anyu sem mert olyan szigorú lenni. Apu mindent megold. Kibújt az ágyból, és halkan kiment az előszobába, hogy hallja, amit beszélnek, de már nem vitatkoztak tovább. Belépett a konyhába. Zavart csend támadt, amikor meglátták, Anyu gyorsan megdörgölte a szemét, mintha belement volna valami. De a picilány tudta, hogy nem ment bele semmi, már megint sírt ... mindig ... utálta, ha Anyu sír. Hogy sírhat egy felnőtt? Apu széles mosollyal köszöntötte:

– Szép reggelt Tündérvirágom! Hogy aludtál? Képzeld, ma nem mész oviba, kölcsönkaptam a folyóparti házat, odamegyünk a hétvégére. Na siess, szedd össze Plüsskutyust, meg Babát, csomagolj!

Örömében Apu nyakába ugrott, hogy annyi idő után megint együtt töltenek egy hétvégét. Olyan régen voltak együtt. Aztán arra gondolt, mi volna, ha csak kettesben mennének, Anyut itthon hagynák, neki úgyis annyi dolga van itthon mindig. Most nem lábatlankodnának körülötte, nem kell méltatlankodnia. De elvette a kérdést, boldogan szalad a szobájába, feledve minden rossz gondolatát. Hamar összeszedte a hétvége eltöltéséhez fontos tárgyait, felöltöztette Babát, Nagymaci fejére sapkát húzott, Plüsskutyusnak megkereste a pórázát, bár úgysem szokott elcsavarogni, de a rend, az rend. Közben időről–időre az ágy felé sandított. "Elutazunk, halljátok? Nem tudtok ijesztgetni! Hiába söpört Anyu az ágyam alá benneteket! Én nem félek, mert itthon van Apu! És elvisz a hétvégére a folyóhoz..." gondolta, de nehezen tudott szabadulni a felismeréstől, hogy Anyu az oka mindennek!

Egy óra alatt összepakoltak mindent, Anyu fáradt arccal még elpakolta a reggeli maradékait, kitakarította a konyhát – "Mindig ez a takarítás!"

A hétvége hamar elszállt, Apuval sokat fogócskáztak, bújócskáztak a bokrok között, Anyu csak ült bebugyolálva a teraszon. Nem baj, maradjon magának. Időnkén odaszólt, hogy "vigyázz kicsim, el ne ess! vagy be ne üsd a fejed", de ha Apu itt van, nincs baj! Teljesen meg is is feledkezett a picilány Azokról, otthon az ágy alatt. Az esti tábortűz fényénél fáradtan szundikált el Apu ölében.

Szerző: Taiyö