Az áramszünet

    A város szokott esti ritmusában lüktetett. A cityt benépesítő harsogó neonreklámok, az otthonok ablakain átszűrődő, és a közvilágítás mesterséges fényének egyvelege festi meg a város fölött kinyújtózó éjszakai égboltot, alig engedve utat a csillagoknak. Az éjszakai utazó messziről felfedezhette a színeiben lüktető derengést, akár a hajdani hajósok a világítótorony jelzéseit, mintegy hirdetve az ember és a civilizáció jelenlétét. A szórakozóhelyek környékét betöltő zsivajt s a gyér forgalom zaját kivéve általában csendes nyugalom honol. Parkjaiban szerelmesek ölelkeznek eldugott zugok rejtekén, vagy beszélgető fiatalok csoportjai és emlékeiket felidéző idős emberek megszokott közössége közt fel-felbukkan pár céltalanul kóborló vándor. Otthonaikba igyekvő emberek a járdákon. Néha megállnak egy-egy kirakat előtt. Akad olyan is, aki szoros napi elfoglaltsága után, mostanra időzítette a hétvégi bevásárlást. Máshol, az ablakokon betekintve, háziasszonyok sürgölődnek konyháikban vagy éppen házibuli kellékeinek látványa fogad. Hangulatfény, a megterített asztalon italos üvegek sora.  A házigazda hol a lemezjátszó körül forgolódik, hol az érkező vendégeket fogadja. Ki italt, ki ételt hoz, s a jókedvű nevetés ígéretes előjelnek tűnik az elkövetkező éjszakára. Pár háztömbbel arrébb egy nő készülődik elmenni otthonából. A tükör előtt megáll és egy utolsó pillantást vet sminkjére. Talán egy bárba indul, hogy megtalálja párját, talán csak olcsó kalandot keres. A külváros egyik lépcsőházából három fiatal, egy lány és két fiú indul az éjszakának. A folyó partján egy férfi sétál lassú tempóban, s a külvilág nem tud betörni gondolatai közé. Tőle eltávolodva, a közeli kórháztól mentőautó fordul ki a főútra. A bejárata előtt zöldruhás alkalmazottak. Fent, az egyik emeleti kórteremben valaki ágya mellett egy nő ül. Néha feláll, megigazgatja a beteg takaróját, hogy kényszerű tétlenségét valamivel enyhítse. Arcán aggodalom, bánat és remény tükröződik egyszerre. Megint máshol, egy asszony gyermekét magára hagyva, átugrik a szomszédba, hogy pár szót váltson a barátnőjével.  A gyermek játszik megszokta és nem fél. Máskor is előfordult, hogy az anyja pár percre magára hagyta. Egyszóval a szokásos urbánus, megannyi szépségével és tragikumával. Unalmas közhelyek, városi legendák bölcsője, a pénz hatalmának jelképe és nyomorgó áldozatainak fészke. Egy város a milliók közül. Lehetne a Te városod az én városom, ugyanúgy bármelyik a világon. Ott lakó átlagos emberek, átlagos történeteikkel. Különlegesnek hitt, unalmas életek gördülnek tovább a létezés zegzugos ösvényén, nem is sejtve, hogy páran közülük, kibillenve a megszokott egyhangúságból, másnap már egy új, kihívásokkal teli élet első napjára ébrednek.

     Míg az élet hol hangosan, hol csendben zajlik a városban, a távolban viharfelhők gyülekeznek. Valahol a senki földjén megzendülnek az ég mélyszólamú harangjai, a levegő feszültségtől terhes, villámok százai rajzolnak jeleket az éjszakai boltozatra. A kisülések robbanásszerű hangja ijedt állatokat kerget az erdők menedékébe. Az első esőcseppek épp elérik a talajt, amikor egy rendkívül fényes villám átcikázik a felhők és föld között és lecsap történetesen egy magasfeszültségű távvezetékbe. Hatalmas, több millió voltos áram terjed megállíthatatlanul a város felé, útját kisülések szeszélyes tánca jelzi a párhuzamos légkábelek között, s amint eléri az első transzformátor-állomást, azonnal hatalmas károkat okoz. Biztosító berendezések mennek tönkre, kábelek égnek el. Ez az állomás látja el a város jelentős részét energiával. Hibák százai teszik alkalmatlanná a további működésre. Az energia egy része eljut a városba és ott másodlagos károkat idézve elő, gyakorlatilag megbénítva a más ágakról érkező áramellátást. Egyik áramkörről a másikra kapcsolnak az áramszolgáltató operációs központjának ügyeletén, hátha a folyamatos ellátás biztosítható, de nem vezet eredményre. Nagyobb a baj annál, hogy átkapcsolásokkal megoldják. Külső egységeket riasztják, mert a trafóállomáson kívül a távvezeték-hálózat rendszerében is hiba keletkezett. Azonnali beavatkozás szükséges.

      A városban minden elsötétül, s a mesék, legendák kísértetei veszik át a hatalmat az ott lakók képzeltében. Útjuk során emberek torpannak meg. Szórakozó helyeken elnémuló zenegépek, kialvó hangulatfények jelzik az áramszünetet. Néhányan pánikba esnek, megint mások a kijáratokat jelző biztonsági jelzések után kutatnak. A mozikban leállnak a vetítések. Színházakban a szereplők tanácstalanul állnak a színpadokon a félbeszakadt előadás díszleteiként. Egy pillanatra megáll az élet mindenhol. A stratégiailag fontos központok, mint a segélyhelyek, kórházak, rendőrség, tűzoltóság saját tartalék energiaellátó rendszerrel bírnak. Ezek automatikusan reagálva a helyzetre, beavatkozás igénye nélkül kezdenek el működni. Pár perc bénultság után az emberek is alkalmazkodnak. Gyertyaláng imbolygó fényei jelennek meg az ablakok üvegén át, néhol zseblámpa villan az utcán. Az emberek kissé késve, de alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.

Egyesek története viszont új irányt vesz...